Az írásbeliség változó fogalma – különös tekintettel a Dáptv. szerinti új rendszerre

Az „írásbeliség” jogi fogalma első ránézésre magától értetődőnek tűnik: valami le van írva,
tehát írásbeli. A gyakorlatban azonban – különösen a digitalizáció előrehaladtával – ez a
kérdés egyre összetettebbé vált. Nem mindegy ugyanis, hogy egy jognyilatkozat milyen
formában születik meg, mikor és milyen szabályozási környezetben, illetve hogy az adott
forma megfelele az adott jogszabály által megkövetelt írásbeliségnek.

Az alábbiakban áttekintjük, hogyan alakult az írásbeliség megítélése az „offline” és az
„online” térben az egyes szabályozási időszakokban, majd részletesebben kitérünk a Dáptv.
(a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásáról szóló törvény) által bevezetett
új rendszerre.

1. Az írásbeliség klasszikus, „offline” értelmezése

A hagyományos polgári jogi gondolkodásban az írásbeliség szorosan kapcsolódott a
papíralapú dokumentumhoz. Írásbelinek minősült minden olyan jognyilatkozat, amely:

• írott szöveg formájában jelent meg, és
• saját kezű aláírással vagy megfelelően hitelesített aláírással volt ellátva.

Ez a modell egyértelmű bizonyítási kereteket adott: az okirat fizikailag létezett, tartalma
rögzített volt, az aláírás pedig a nyilatkozattevő személyéhez kötötte a dokumentumot. Az
írásbeliség funkciói – rögzítés, bizonyíthatóság, az átgondolt nyilatkozattétel ösztönzése –
ebben a környezetben jól érvényesültek.

2. Az „online” tér megjelenése és az írásbeliség kitágulása

A Polgári Törvénykönyv már a digitalizáció korai szakaszában reagált az elektronikus
jognyilatkozatok megjelenésére. A Ptk. 6:7. § (3) bekezdése rögzíti, hogy írásbelinek minősül
a jognyilatkozat akkor is, ha azt elektronikus úton teszik meg, feltéve hogy a nyilatkozat
tartalma változatlan formában visszaidézhető, és a nyilatkozattevő személye azonosítható.

Az elektronikus kommunikáció elterjedésével hamar felmerült a kérdés: írásbelinek
minősüle az email, a beszkennelt aláírt dokumentum vagy egy online felületen tett
nyilatkozat?

A korábbi szabályozási megközelítés – különösen a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt
elektronikus jognyilatkozatokra vonatkozó rendelkezések alapján – már nem kizárólag a
papírt tekintette irányadónak. Írásbelinek minősülhetett az a jognyilatkozat is, amely:

• elektronikus úton jött létre,
• a tartalom változatlan visszaidézésére alkalmas, és
• a nyilatkozattevő személye azonosítható volt.

követelményének, ugyanakkor bizonyos jogügyleteknél (pl. ahol jogszabály kifejezetten
szigorú alakiságot írt elő) továbbra is szükség volt fokozottabb hitelesítési megoldásokra.

3. Elektronikus aláírások és fokozatok

Az online írásbeliség fejlődésével párhuzamosan megjelentek az elektronikus aláírás
különböző típusai:

• egyszerű elektronikus aláírás,
• fokozott biztonságú elektronikus aláírás,
• minősített elektronikus aláírás.

Ezek célja az volt, hogy az elektronikus dokumentumok a papíralapú, saját kezű aláírással
ellátott iratokhoz hasonló bizonyító erővel rendelkezzenek. A gyakorlat azonban sokáig
széttagolt maradt: nem mindig volt egyértelmű, hogy egy adott elektronikus forma mely
jogszabályi követelményeknek felel meg.

4. Fordulópont: a Dáptv. szerinti új rendszer

A digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásáról szóló 2023. évi CIII. törvény
(Dáptv.) hatálybalépésével az írásbeliség kérdése új, egységesebb szabályozási keretbe
került.

A Dáptv. hatálybalépésével az írásbeliség kérdése új, egységesebb keretbe került, különösen
az állammal való kapcsolattartás és a digitális szolgáltatások területén.

A Dáptv. logikája szerint az írásbeliség már nem pusztán technikai kérdés (papír vagy
elektronikus forma), hanem joghatás kiváltására alkalmas digitális jognyilatkozat kérdése. A
törvény több rendelkezésében – különösen a digitális ügyintézésre és az elektronikus
kapcsolattartásra vonatkozó fejezetekben – abból indul ki, hogy az állam által biztosított
digitális csatornákon tett jognyilatkozatok az írásbeliséggel azonos joghatást váltanak ki.
(papír vs. elektronikus forma), hanem funkcionális megközelítésen alapul. A hangsúly azon
van, hogy:

• a jognyilatkozat tartalma tartósan rögzített legyen,
• a nyilatkozattevő személye megbízható módon azonosítható legyen, és
• a dokumentum visszakereshető és változatlan formában megőrizhető legyen.

Az új rendszerben kiemelt szerepet kapnak az államilag biztosított digitális megoldások. A
Dáptv. az elektronikus azonosítási és hitelesítési szolgáltatásokat (pl. állami azonosítási
szolgáltatás, hiteles digitális tárhely) olyan jogintézményként kezeli, amelyek használata esetén a jognyilatkozat írásbelinek minősül, és teljes bizonyító erejű magánokirat funkcióját
töltheti be. (pl. azonosítási és hitelesítési szolgáltatások), amelyek jogszabály erejénél fogva
képesek kiváltani a hagyományos írásbeliséget.

5. Mit jelent mindez a gyakorlatban?

A Ptk. és a Dáptv. együttes alkalmazása alapján ma már jól elkülöníthető három szint:

1. Klasszikus írásbeliség – papíralapú okirat, saját kezű aláírással (Ptk. 6:7. § (1)–(2)
   bekezdés).
2. Elektronikus írásbeliség polgári jogi értelemben – elektronikus jognyilatkozat, amely
   megfelel a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének.
3. Államilag támogatott digitális írásbeliség – Dáptv. szerinti digitális csatornán tett
   jognyilatkozat, amely jogszabály erejénél fogva váltja ki az írásbeliség joghatását.

A Dáptv. alapján egyre több esetben tekinthető írásbelinek olyan jognyilatkozat, amely:

• teljes egészében elektronikus úton jön létre,
• az állam által elismert digitális csatornán vagy szolgáltatáson keresztül történik, és
• megfelel a törvényben meghatározott biztonsági és azonosítási követelményeknek.

Ez jelentős egyszerűsítést hoz a jogi és üzleti gyakorlatban, ugyanakkor fokozott
körültekintést is igényel: nem minden „online” nyilatkozat minősül automatikusan
írásbelinek, és nem minden elektronikus forma alkalmas minden jogügyletre.

6. Bírói gyakorlat (BH-logika) és bizonyítási kérdések

Az írásbeliséghez kapcsolódó formai követelmények megítélésében a bírói gyakorlat már a
Dáptv. hatálybalépését megelőzően is funkcionális szemléletet követett. A bíróságok
következetesen abból indultak ki, hogy az írásbeliség célja nem önmagában a forma, hanem
az alábbi funkciók biztosítása:

• a jognyilatkozat tartalmának maradéktalan rögzítése,
• a nyilatkozattevő személyének azonosíthatósága,
• a nyilatkozattétel időpontjának és változatlanságának igazolhatósága,
• valamint a későbbi bizonyíthatóság.

A BH-gyakorlat több döntésében is hangsúlyozta, hogy amennyiben ezek a funkciók
teljesülnek, az elektronikus úton tett jognyilatkozat nem pusztán „technikai értelemben”
elfogadható, hanem érdemben is megfelel az írásbeliség követelményének. Ennek
megfelelően a bíróságok elfogadták például az e-mailben tett jognyilatkozatot írásbelinek, ha
annak tartalma, feladója és időpontja egyértelműen megállapítható volt.

7. Bizonyítási sajátosságok az offline és online térben

7.1. Papíralapú írásbeliség

A klasszikus, papíralapú okiratok esetében a bizonyítás középpontjában jellemzően:

• az aláírás valódisága,
• az okirat sértetlensége,
• valamint a keltezés hitelessége

áll. A bizonyítási teher rendszerint azt terheli, aki az okirat valódiságát vitatja.

7.2. Elektronikus jognyilatkozatok bizonyítása a Ptk. alapján

Elektronikus jognyilatkozatok esetén a BH-logika szerint a bizonyítás fókusza eltolódik.
Ilyenkor jellemzően az alábbi kérdések kerülnek előtérbe:

• a jognyilatkozat visszaidézhetősége (megőrzött elektronikus fájl, naplózott adat),
• a küldő személyének azonosíthatósága (e-mail-címhez, felhasználói fiókhoz kötés),
• a nyilatkozat megváltoztatásának kizárhatósága.

A bírói gyakorlat alapján önmagában az a tény, hogy egy nyilatkozat elektronikusan jött létre,
nem gyengíti annak bizonyító erejét, ugyanakkor a technikai körülmények vizsgálata a
bizonyítás részévé válik.

8. Bizonyítás a Dáptv. szerinti digitális térben

A Dáptv. által szabályozott digitális csatornák használata érdemi változást hoz a
bizonyításban is. Az államilag biztosított digitális szolgáltatások sajátossága, hogy:

• a felhasználó azonosítása előzetesen és hitelesen megtörténik,
• a jognyilatkozat megtétele naplózott,
• a dokumentum változatlan formában visszakereshető.

Ennek következtében a bizonyítási vita súlypontja a Dáptv. hatálya alá tartozó ügyekben
gyakran már nem arra irányul, hogy a nyilatkozat megtörtént-e, hanem arra, hogy milyen
joghatást váltott ki. A BH-logika alapján ez a megoldás közelebb áll a teljes bizonyító erejű
magánokiratok klasszikus bizonyítási modelljéhez.

9. Gyakorlati tanulság ügyfelek és jogalkalmazók számára

A bírói gyakorlat és a Dáptv. szabályai együtt azt az irányt erősítik, hogy:

• az írásbeliség megítélése nem kizárólag formális kérdés,
• az elektronikus jognyilatkozatok érvényessége és bizonyíthatósága esetről esetre
  vizsgálandó,
• az állami digitális digitális csatornák használata jelentősen csökkenti a bizonyítási
  kockázatot.

Ezért jogi szempontból nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy nyilatkozat „papíron vagy
online” történt-e, hanem az, hogy az adott formában biztosíthatók-e az írásbeliséghez
fűződő joghatások és bizonyítási garanciák.

10. Összegzés

Az írásbeliség fogalma az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül:

• a kizárólagos papíralapú megközelítéstől
• az elektronikus dokumentumok elfogadásán át
• a Dáptv. által bevezetett, funkcionális és digitális államra épülő rendszerig.

A jogalkalmazók és az ügyfelek számára a legfontosabb tanulság az, hogy mindig az adott
jogszabályi környezetben kell megvizsgálni, mi minősül írásbelinek. Ebben a gyorsan változó
digitális közegben egy jól megválasztott forma nemcsak kényelmi kérdés, hanem a
jognyilatkozat érvényességének alapfeltétele is.